Noha a 2011-es esztendőből még egy hónap sem telt, az év tudományos bakija címet azt hiszem már most odaítélhetjük Luc Montagnier-nek. A francia virológus (aki 2008-ban Nobel-díjat kapott a HIV-vírussal kapcsolatos kutatásaiért) nem kevesebbet állít, minthogy a DNS-molekula alacsony frekvenciájú elektromágneses hullámokat bocsát ki, és hogy e hullámok segítségével a DNS képes vizes oldatok között teleportálni, azaz nyilvánvaló fizikai kapcsolat nélkül közlekedni. Részletesebb leírás: magyarul, angolul. Elméletében szerepel a vízmolekulák hosszútávú memóriája, most a homeopátiások örömükben biztos pezsgővel (vagy milliószorosra hígított pezsgővel... tehát vízzel) locsolják egymást.
Nem először fordulna elő, hogy egy tudósnak, a Nobel-díj neki ítélése után elszáll az agya. Ez három lehetséges módon történhet (szerintem):
- Vissza akar kerülni a csúcsra, ezért meghamisítja az eredményeket.
- Elhiszi magáról, hogy mindentudó, ezért sajátosan végzi az adatok ellenőrzését.
- Egyszerűen megöregszik, szenilis lesz, de a kollégák nem merik megkérdőjelezni állításait az egykori hírneve miatt.
Esetünkben valószínüleg ez utóbbi két verzió egyike történhetett. Ugyanakkor valahol legbelül örülnék, ha mégis igaz lenne a cikk, így legalább szemtanúi lehetnénk egy tudományos forradalomnak. Na jó, erre nem sok esély van, szóval inkább azt üzenem Montagnier úrnak: mielőtt mintát vesz a vízből, cseréljen pipettahegyet!
