na mindegy...

Ha szeretsz egy sorozatot, és szeretnél új történeteket látni kedvenc karaktereiddel a show megszűnése után is (pl. Firefly, Buffy), vagy választ akarsz kapni a nyitva hagyott kérdésekre (BSG), akkor ehhez a képregény az egyik legjobb megoldás. A hardcore rajongóknak ez nem újdonság, de a kilencedik művészeti ággal szembeni előítéletek még mindig széles körben élnek.

A rövid életű, de annál gyorsabban kult-státuszba emelkedett Firefly sorozat a Serenity című filmmel kapott lezárást(?), azóta a fent említett formában él(t) tovább. Ezen írás apropója a 2010 novemberében megjelent, a Shepherd Book múltját bemutató graphic novel, ennek kapcsán pedig röviden szólnék a korábbi Serenity képregényekről is. Mindegyik a Dark Horse kiadó és Joss Whedon szárnyai alatt látott napvilágot. No lássuk akkor megjelenési sorrendben! Innentől enyhe spoilerveszély!

Kitartást kívánok mindenkinek a giccsparádé elviseléséhez! Javasolt felszerelés a mai napra: szemellenző, füldugó, hányózacskó; valamint vízhatlan ruha/esernyő a nyáláradattól való könnyebb megtisztulás érdekében.

 Katy Perry vendégszerepelt a How I Met Your Mother eheti részében (s06e15). Színészi képességeiről nem sokat tudtunk meg, de a szexi naiva figuráját zsigerből hozta. 

 A fenti kép is demonstrálja, miért van az amerikai énekesnőnek annyi rajongója a popzenét nem kedvelők között is: mert jó nagyok a... szemei.

 Jó, hogy ennyi epizódszereplő tűnik fel a sorozatban, de jobban örülnék, ha végre az anyát is megismerhetnénk. 2-3 évadon belül biztos meglesz az is.

Ha már Kirk kapitány szóba került az előbb, eszembe jutott egy régi videó, amit muszáj kitennem. Így kell bánni a nőkkel (?). Romantika a köbön.

Igen, a melltartós kapitány lesmárolja, majd leüti a Lady Gaga-hasonmás idegen nőt. Hát van ilyen!

Leslie Nielsen halálhíre után jött a késztetés, hogy megnézzem az 1956-os, a sci-fik között alapműnek számító Forbidden Planet (Tiltott bolygó) című filmet. Az ősz hajú nevettetőként elhíresült Nielsennek ez volt egyik első szerepe, ám ekkor még drámai színész volt, életkorának megfelelően pedig a haja sem volt még ősz. Nem tudom, egy 55 éves film esetén van-e értelme az ilyen figyelmeztetésnek, de a spoilerfóbok úgyis kiakadnának, szóval jelzem: innentől a cselekmény fontosabb részleteiről is szó lesz, bár nem fogok mélyrehatóan elmesélni mindent, arra ott a wikipedia.

Volt idő, amikor még mindenki tudta, hol a helye: a nőknek a háztartásban, a férfiaknak az űrhajón.(ez csak vicc, oké?). Ismét hangsúlyozom: 1956-ot írunk, több mint 20 év telik el, mire Ripley legyőzi az első alient, és az egyszerre két sztereotípiát (fekete és nő) ledöntő Uhurára is egy évtizedet kell még várni. Ekkor tehát, ha bármilyen médiában űrhajósok szerepeltek, azok biztosan csakis fehér férfiak voltak. Mai szemmel nézve ez elég fura, de hát el kell fogadnunk, hogy más világ volt. Hogy jobb volt-e, azt mindenki döntse el maga. A másság vonatkozik a látványra és a tempóra is. Aki pörgős, látványos és mondanivaló nélküli mozizásra vágyik, az semmiképp ne nézzen meg egy ilyen idős filmet. Ha viszont sikerült ráhangolódnunk, már nem lesz nehéz felfedeznünk a báját.

Noha a 2011-es esztendőből még egy hónap sem telt, az év tudományos bakija címet azt hiszem már most odaítélhetjük Luc Montagnier-nek. A francia virológus (aki 2008-ban Nobel-díjat kapott a HIV-vírussal kapcsolatos kutatásaiért) nem kevesebbet állít, minthogy a DNS-molekula alacsony frekvenciájú elektromágneses hullámokat bocsát ki, és hogy e hullámok segítségével a DNS képes vizes oldatok között teleportálni, azaz nyilvánvaló fizikai kapcsolat nélkül közlekedni. Részletesebb leírás: magyarul, angolul. Elméletében szerepel a vízmolekulák hosszútávú memóriája, most a homeopátiások örömükben biztos pezsgővel (vagy milliószorosra hígított pezsgővel... tehát vízzel) locsolják egymást.

Nem először fordulna elő, hogy egy tudósnak, a Nobel-díj neki ítélése után elszáll az agya. Ez három lehetséges módon történhet (szerintem):
- Vissza akar kerülni a csúcsra, ezért meghamisítja az eredményeket.
- Elhiszi magáról, hogy mindentudó, ezért sajátosan végzi az adatok ellenőrzését.
- Egyszerűen megöregszik, szenilis lesz, de a kollégák nem merik megkérdőjelezni  állításait az egykori hírneve miatt.

Esetünkben valószínüleg ez utóbbi két verzió egyike történhetett. Ugyanakkor valahol legbelül örülnék, ha mégis igaz lenne a cikk, így legalább szemtanúi lehetnénk egy tudományos forradalomnak. Na jó, erre nem sok esély van, szóval inkább azt üzenem Montagnier úrnak: mielőtt mintát vesz a vízből, cseréljen pipettahegyet!

 Egyik délután, bármiféle megelőző tünet nélkül leállt az otthoni tv-m, véleményem szerint előfordulhat, hogy szellem van a lakásban, és bár a szerelő, már megjavította, de piszok nehéz egyedül feltenni a helyére, ezért a mostani adást, egy régi kis készüléken fogom nyomon követni. A hétvégi adások általában egy óra hosszúságúak és pörgősebben jönnek a telefonok is, tehát nagyon lefárasztják az embert (főleg ezzel a sok hülyeséggel), de azért megpróbálom majd követni. 

Újabb szegénységi bizonyítványt állítok ki magamról, amikor bevallom, hogy eddig nem tudtam ennek a bámulatos hangszernek a létezéséről. Vagy inkább úgy mondom, nem tudatosult bennem, mi is ez. Pedig a hangját ismertem.

A TBBT 4x12-es részében láttam (igen, megint egy sorozatos utalás, én már csak ilyen elb@$zott vagyok), és azonnal a Google varázserejének igénybevételére késztetett. A lényeg: a teremin megszólaltatásához nem kell hozzáérni semmihez, csak a levegőben hadonászni, ezért kelt elsőre olyan bizarr látványt. Szürreális hangzása miatt a klasszikus sci-fi filmek zenéjéhez és effektjeihez használták, sokaknak innen lehet ismerős. Bővebb leírás a hangszerről: itt.

Egy kezdetleges teremint házilag is össze lehet rakni rádiókból, a neten rengeteg útmutatót találni hozzá. Ez egy újabb pont a "jó lenne megcsinálni, ha lenne hozzá idő/alkalom/akarat" nevű listámon. És ha sikerülne, talán én is tudnék ilyet játszani:

Na, egy hét alatt megint tudtam írni valamit.

Unatkozom, meglátom mi jön ki a ma esti EZO Tv-ből, nem esik olyan későre mint a múltkori, talán több hívó várható.

Kis lazításkánt lejegyzek egy EZO Tv-s epizódot, a félórás változatot megerőltetés nélkül tudom követni. A mai adás későre csúszott, biztos kevesebben fognak telefonálni...

Pár nap éjszakai élet után, már nem is esik nehezemre fent maradni az EZO Tv kezdetéig. Amúgy, ha kérdezik, tegnap hajnalban nem én bicikliztem ittasan, kabát nélkül a debreceni fedett piac körüli utcákon csakúgy angolosan (ezalatt nem a modoros viselkedést, hanem a menetirány szeinti baloldalon való közlekedést értem). Szóval, ha már úgyis olyan sokat gépelek, azt hiszem ezentúl feldobom a monoton bejegyzéseimet pár "random" kép beillesztésével (azért próbálok majd válogatni).

Eredetileg egy délutáni EZO Tv-s kritikát akartam összedobni, de megint Klári van a stúdióban, úgyhogy nem akarok aránytalan lenni vele szemben (kihagyhatatlan mondat tőle: "A pénz jönni is fog és menni is, de nagyon kell rá ügyelni, hogy kevesebb menjen, mint amennyi jön."). Amúgy komolyan, mi a különbség a tisztánlátó, tisztánhalló és tisztánérző között? Szerintem engem tisztánvodkázóként említenének ebben a műsorban.

Na túllépve, úgy döntöttem ajánlok egy honlapot, ami engem majd minden nap mosolyra fakaszt. Az ajánlott oldal, egy olyan, elmaradotnak számító, kis ország vezetőjének véget nem érő haknijáról szól, ami alapvetően mezőgazdasági beállítottságú, és jellemzően megújul a konfliktus a környező országokkal. Egyetlen párt irányítja az egész politikai életet, ami alapvetően a baloldali politizálásra jellemző, valamint populista eszmék által vezérelve kormányoz, valamint nincs számottevő ellenzéki aktivitás. A média pedig állami cenzúra alatt áll. És komolyan, ennek az országnak a vezetője, az egyértelmű hibák ellenére nagyobb népszerűségnek örvend hazájában, mint bármelyik másik személyiség.

Szóval itt a várva vált link. Esküszöm már csak egy olyan kép hiányzik, ahol kolbászt tölt.

Senki ne szokjon hozzá, hogy ilyen gyakran fogok bejegyzéseket írni, vagy hogy eljárok kultúrális eseményekre (nem sok kedvem van emberekkel találkozni, pár főt leszámítva). De tegnap feltévedtem a kepregeny.net-re, ahol megakadt a szemem egy debreceni kiállításról szóló cikken, így szorítottam egy kis helyet bokros teendőim közé, és ma délután 4-kor elmentem a Halmi Zsolt rajzaiból összeállított kiállításra a Kós Károly Művészeti Szakközépiskolába.

A megnyitóról nem akarok sokat szólni, szolidabb volt, mint bármi amit az én önajnározó gimnáziumom valaha is nyújtott (beleégett memóriámban amikor volt igazgatóm az "ünnepélyes ünnep" szóképet használta). A kiállítást felkonferáló igazgatónőtől megtudhattunk pár dolgot a művész életéről, majd Kertész Sándor képregénykritikustól a hazai képregény helyzetéről, és hogy a világban a tendencia egyre inkább az elektronkus megjelenés irányába tolódik el. Szóval 5-6 perc után birtokba vehetette a közönség a kiállító termet.

Ami külön tetszett, hogy egymás mellé helyezték a nyomtatás előtti, nagyobb méretű, kézell készített, és a már számítógéppel átdolgozott, nyomtatásba került oldalakat. Szeretem amikor így megnyilvánul a kontraszt a félkész és fogyasztásra szánt termék között, még simán elnézegettem volna, ha nem kezd fél óra után kiürülni a terem. A rajzok nagyrésze sci-fi és posztapokaliptikus témában készültek (azért volt II. világháborús is), ezek a témák számomra nagyon kedvesek. A képregények legtöbbjét Puskás Szabolcs írta, de Halmi Zsolt saját kútfőből származó műveire sem lehet panasz. A kiállított rajzokkal szembeni bármi kritika szerintem puszta szőrszálhasogatás lenne, számomra teljesen megüti a nyugati képregényekből megszokott színvonalat (de az iker holdak egymáshoz viszonyított mérete nem változik attól, ha egy ráközelítünk egy karakterre - na jó, ezt nem hagyhattam ki). És persze mindig nagy élmény élőben találkozni az alkotóval.

Összességében jó érzéssel távoztam a kiállításról, amit ha minden igaz még, január 27-ig meg lehet tekinteni. Ezentúl, ha találkozom valahol Zsolt műveivel, biztos megfontolok majd egy estleges vásárlást. Azt hiszem az egyetlen negatívumot saját magamnak okoztam, mert bennem végig négy pohár sör és a józanságomért harcba küldött két kávé küzdött egymással, hogy melyikük tud nagyobb kárt okozni nekem.

"Hosszas" unszolásra végül én is csatlakoztam a bloghoz. Első bejegyzésemben, egyből egyik kedvenc témámmal, a szélhámosokkal jövendőmondókkal szeretnék foglalkozni. Szerencsére adja magát az alkalom (még mindig ébren vagyok és az aktuális MMORTS-m szervere éppen haldoklik), az egyre népszerűbb (sajnos nem kell idézőjelbe tennem) EZO Tv formájában. Ennek elemzésén keresztül szeretnék rámutatni a módszerek gyengeségeire. Azt még nem tudom, hogy a maihoz hasonlóan, a műsor követése utáni azonalli kritika, esetleg pár naponta készült összefoglaló lesz-e a jobb módszer. A kapkodás miatt az esetleges hejesírási hibákért előre is szeretnék elnézést kérni, szinte biztos, hogy nincs kedvem utólag javítgatni.

Oh, azok a 90-es évek! 7-8 éves koromban minden pénteken rohantam haza a suliból, hogy megnézhessem ezt a sorozatot. Valamelyik korai, ma már nem létező kábelcsatorna adta szinkronosan (és német adókon is lehetett látni). Akkor imádtam, mai fejjel nézve már egy kis nosztalgiával és szánalommal vegyes kacajt vált ki belőlem. Nézd azt az eltúlzott pantomimjátékot, meg a makett házakat! Mondjuk a Megazord  szvsz még így is sokkal coolabb bármelyik Transformernél.

Azt csak nemrég tudtam meg, hogy kb. egy tucat Power Rangers sorozat volt/van. Nyilván pár évente meg kell újulni, hogy újabb akciófigurákat lehessen eladni.

Hogy jutott ez az egész az eszembe? Úgy, hogy pár hete megnéztem ezt a videót, ahol a Megazord harcol Mechagodzillával.

"Mechagodzilla is made of space titanium. It's titanium...but SPACE!"